BWV 56
A Szentháromság ünnepe utáni 19. vasárnapra
  Ich will den Kreuzstab gerne tragen Szívesen hordom keresztemet
1. Ária
(basszus) 		Ich will den Kreuzstab gerne tragen,
Er kömmt von Gottes lieber Hand,
Der führet mich nach meinen Plagen
Zu Gott, in das gelobte Land.
Da leg ich den Kummer auf einmal ins Grab,
Da wischt mir die Tränen mein Heiland selbst ab.
 Szívesen hordom keresztemet,
amit az Úr áldott keze tesz rám.
Ő kínok útján is
Isten áldott földjére vezet,
ahol Üdvözítőm törli le könnyeimet.
2. Recitativo
(basszus) 		Mein Wandel auf der Welt
Ist einer Schiffahrt gleich:
Betrübnis, Kreuz und Not
Sind Wellen, welche mich bedecken
Und auf den Tod
Mich täglich schrecken;
Mein Anker aber, der mich hält,
Ist die Barmherzigkeit,
Womit mein Gott mich oft erfreut.
Der rufet so zu mir:
Ich bin bei dir,
Ich will dich nicht verlassen noch versäumen!
Und wenn das wütenvolle Schäumen
Sein Ende hat,
So tret ich aus dem Schiff in meine Stadt,
Die ist das Himmelreich,
Wohin ich mit den Frommen
Aus vielem Trübsal werde kommen.
 Földi létem hajóját a gondok,
a kereszt és az ínség hullámai borítják el
és naponta ijeszt a halál.
De megtartó horgonyom az irgalom,
amellyel Isten megörvendeztet.
Így szól hozzám: Veled vagyok,
nem hagylak el, nem mondok le rólad!
Vándorlásom a világban egy hajóúthoz hasonlít:
szomorúság, kereszt és a szükség hullámai lepnek el,
és nap mint nap halálra ijesztenek.
De megtartó horgonyom az az irgalom,
amellyel gyakran megörvendeztet Istenem.
Ő így szól hozzám: Én veled vagyok.
Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged!
És amikor végre elcsitulnak a háborgó habok,
a hajómból az én városomba lépek,
amely a Mennyország,
amelybe a hívőkkel együtt a sok nyomorúságból eljutok.
3. Ária
(basszus) 		Endlich, endlich wird mein Joch
Wieder von mir weichen müssen.
    Da krieg ich in dem Herren Kraft,
    Da hab ich Adlers Eigenschaft,
    Da fahr ich auf von dieser Erden
    Und laufe sonder matt zu werden.
    O gescheh es heute noch!
 Terhem végre,
lehull a vállamról.
    Az Úrban új erőt nyerek,
    szárnyra kelek,
    mint a sasok,
    futok és nem fáradok el.
    Bárcsak még ma megtörténne velem mindez!
4. Recitativo és arioso
(basszus) 		Ich stehe fertig und bereit,
Das Erbe meiner Seligkeit
Mit Sehnen und Verlangen
Von Jesus Händen zu empfangen.
Wie wohl wird mir geschehn,
Wenn ich den Port der Ruhe werde sehn.

Da leg ich den Kummer auf einmal ins Grab,
Da wischt mir die Tränen mein Heiland selbst ab.

 Készen állok, felkészültem,
hogy üdvömnek örökségét vágyakozva
és sóvárogva
Jézus kezéből átvegyem.
Milyen jó lesz nekem,
amikor a nyugalom kikötőjét meglátom!

Gondjaimat ott egyszeriben eltemetem,
és Üdvözítőm maga törli le könnyeimet.
5. Korál Komm, o Tod, du Schlafes Bruder,
Komm und führe mich nur fort;
Löse meines Schiffleins Ruder,
Bringe mich an sichern Port!
Es mag, wer da will, dich scheuen,
Du kannst mich vielmehr erfreuen;
Denn durch dich komm ich herein
Zu dem schönsten Jesulein.
 		Ó, jöjj halál, álom fivére,
jöjj, vezess el engem.
Oldd meg hajóm kormányát,
vigyél biztos kikötőbe.
Lehet, hogy vannak, akik megriadnak tőled,
de nekem sokkal inkább örömet szerzel,
mert rajtad keresztül juthatok be Jézushoz,
aki nekem a legkedvesebb.
  Letöltés nyomtatható (Word) formátumban visszatérés a főoldalra