BWV 22 Estomihi vasárnapjára
	Jesus nahm zu sich die Zwölfe	Jézus magához vette a tizenkettőt
1. Arios (tenor, basszus, kórus)	Tenor Jesus nahm zu sich die Zwölfe und sprach: Bass Sehet, wir gehn hinauf gen Jerusalem, und es wird alles vollendet werden, das geschrieben ist von des Menschen Sohn. Chor Sie aber vernahmen der keines und wussten nicht, was das gesaget war.	Tenor Jézus magához vette a tizenkettőt, és így szólt: Basszus Lássátok, most fölmegyünk Jeruzsálembe, és minden beteljesedik, ami az Ember Fia felől megíratott. Kórus Ők azonban semmit nem értettek abból, amit mondott nekik.
2. Ária (alt)	Mein Jesu, ziehe mich nach dir, Ich bin bereit, ich will von hier Und nach Jerusalem zu deinen Leiden gehn.     Wohl mir, wenn ich die Wichtigkeit     Von dieser Leid- und Sterbenszeit     Zu meinem Troste kann durchgehends wohl verstehn!	Jézusom, vonj engem teutánad, kész vagyok, hogy veled menni Jeruzsálembe, szenvedéseid helyére.     Mily' jó nekem, ha teljesen és igazán felfoghatom     a szenvedés és fájdalom e pillanatainak jelentőségét,     és vigaszomra szolgál.
3. Recitativo (basszus)	Mein Jesu, ziehe mich, so werd ich laufen, Denn Fleisch und Blut verstehet ganz und gar, Nebst deinen Jüngern nicht, was das gesaget war. Es sehnt sich nach der Welt und nach dem größten Haufen; Sie wollen beiderseits, wenn du verkläret bist, Zwar eine feste Burg auf Tabors Berge bauen; Hingegen Golgatha, so voller Leiden ist, In deiner Niedrigkeit mit keinem Auge schauen. Ach! kreuzige bei mir in der verderbten Brust Zuvörderst diese Welt und die verbotne Lust, So werd ich, was du sagst, vollkommen wohl verstehen Und nach Jerusalem mit tausend Freuden gehen.	Jézusom, vonj engem teutánad, hadd fussak! Hiszen, akárcsak tanítványaid, test és vér nem értheti, ami megmondatott. A világ után sóvárog, magának akarja a nagyobb részt. Jobbról és balról, mikor megdicsőülsz, biztos várat akar építeni a Tábor hegyén. Ám a szenvedésteljes Golgotára, megaláztatásod helyére egy pillantást sem kíván vetni. Ó, kérlek, feszítsd meg romlott lelkemben elsőként e világot és tiltott vágyait, hogy tökéletesen érthessem, ha szólsz, és ezer örömmel kísérjelek Jeruzsálembe.
4. Ária (tenor)	Mein alles in allem, mein ewiges Gut, Verbessre das Herze, verändre den Mut; Schlag alles darnieder, Was dieser Entsagung des Fleisches zuwider! Doch wenn ich nun geistlich ertötet da bin, So ziehe mich nach dir in Friede dahin!	Mindenben mindenem, örök javam, jobbítsd meg szívemet, változtatsd meg indulataimat, törj le mindent, ami a test megtagadását akadályozza! S ha majd holt lélekkel borulok eléd, vonj engem békességben teutánad!
5. Korál	Ertöt uns durch dein Güte, Erweck uns durch dein Gnad; Den alten Menschen kränke, Dass der neu' leben mag Wohl hie auf dieser Erden, Den Sinn und all Begehren Und G'danken hab'n zu dir.	Öldökölj meg jóságoddal, kegyelmeddel támassz fel; vesd halálra az ó embert, hogy élhessen az új. Akkor már itt e földön elmém, minden vágyam és gondolatom csak a tiéd lesz.
	Letöltés nyomtatható (Word) formátumban (Tóth Eszter eredeti változata)	(Tóth Eszter fordítása) visszatérés a főoldalra