BWV 161 Szentháromság ünnepe utáni 16. vasárnapra (Mária megtisztulására)
	Komm, du süße Todesstunde	Jöjj, halálom édes órája
1. Ária (alt)	Komm, du süße Todesstunde, Da mein Geist Honig speist Aus des Löwen Munde; Mache meinen Abschied süße, Säume nicht, Letztes Licht, Dass ich meinen Heiland küsse.	Jöjj, halálom édes órája, mikor szellemem majd mézet eszik az oroszlán szájából; tedd édessé búcsúmat, ne késlekedj, utolsó fénysugár, hadd csókoljam Megváltómat végre.
2. Recitativo (tenor)	Welt, deine Lust ist Last, Dein Zucker ist mir als ein Gift verhasst, Dein Freudenlicht Ist mein Komete, Und wo man deine Rosen bricht, Sind Dornen ohne Zahl Zu meiner Seele Qual. Der blasse Tod ist meine Morgenröte, Mit solcher geht mir auf die Sonne Der Herrlichkeit und Himmelswonne. Drum seufz ich recht von Herzensgrunde Nur nach der letzten Todesstunde. Ich habe Lust, bei Christo bald zu weiden, Ich habe Lust, von dieser Welt zu scheiden.	Világ, gyönyöröd teher nekem, édességed oly gyűlöletes számomra, mint a méreg, vígságod fénye, mint üstökös, s hol rózsáid nyílnak, számtalan tövis gyötri lelkemet. A sápadt halál számomra hajnal pirkadatja, mely felhozzá a dicsőségnek és a mennyei örömnek napját. Ezért sóvárgok szívem legmélyéből a halál végső órája után. Vágyom Krisztusban gyönyörködni, és elhagyni e világot.
3. Ária (tenor)	Mein Verlangen Ist, den Heiland zu umfangen Und bei Christo bald zu sein.     Ob ich sterblich' Asch und Erde     Durch den Tod zermalmet werde,     Wird der Seele reiner Schein     Dennoch gleich den Engeln prangen.	Vágyom Megváltómat átölelni, mielőbb Krisztusnál lenni,     s ha a halál hamuvá és porrá     zúz is össze,     lelkemet mégis angyalokéhoz hasonló     tiszta ragyogás ékesíti majd.
4. Recitativo (alt)	Der Schluss ist schon gemacht, Welt, gute Nacht! Und kann ich nur den Trost erwerben, In Jesu Armen bald zu sterben: Er ist mein sanfter Schlaf. Das kühle Grab wird mich mit Rosen decken, Bis Jesus mich wird auferwecken, Bis er sein Schaf Führt auf die süße Lebensweide, Dass mich der Tod von ihm nicht scheide. So brich herein, du froher Todestag, So schlage doch, du letzter Stundenschlag!	A vég elérkezett, jó éjszakát, világ! Egyetlen vigaszom marad: hamarosan Jézus karjai között halok meg: Ő az én nyugodt álmom. A hideg sír rózsákkal fed el egészen addig, míg Jézus föl nem ébreszt, míg bárányát édes legelőre nem viszi, hogy a halál el ne válasszon tőle. Virradj fel hát, halálom boldog napja, üss hát, utolsó órám!
5. Kórus	Wenn es meines Gottes Wille, Wünsch ich, dass des Leibes Last Heute noch die Erde fülle, Und der Geist, des Leibes Gast, Mit Unsterblichkeit sich kleide In der süßen Himmelsfreude. Jesu, komm und nimm mich fort! Dieses sei mein letztes Wort.	Ha ez Istenem akarata, azt kívánom, hogy a test nyűge még ma kerüljön a földbe, s a szellem, a test vendége öltözzön halhatatlanságba és édes mennyei örömbe. Jöjj, Jézusom, vigy magaddal! Ez legyen utolsó szavam.
6. Korál	Der Leib zwar in der Erden Von Würmen wird verzehrt, Doch auferweckt soll werden, Durch Christum schön verklärt, Wird leuchten als die Sonne Und leben ohne Not In himml'scher Freud und Wonne. Was schadt mir denn der Tod?	A testet a földben férgek emésztik el, de feltámasztja Krisztus, és megdicsőíti. Úgy ragyog majd mint a nap, nyomorúság nélkül fog élni, mennyei örömben és boldogságban. Mit árthat hát nekem a halál?
	Letöltés nyomtatható (Word) formátumban (Tóth Eszter eredeti változata)	(Tóth Eszter fordítása) visszatérés a főoldalra