BWV 155 Vízkereszt utáni második vasárnapra
	Mein Gott, wie lang, ach lange?	Istenem, meddig, ó meddig még?
1. Recitativo (szoprán)	Mein Gott, wie lang, ach lange? Des Jammers ist zuviel, Ich sehe gar kein Ziel Der Schmerzen und der Sorgen! Dein süßer Gnadenblick Hat unter Nacht und Wolken sich verborgen, Die Liebeshand zieht sich, ach! ganz zurück, Um Trost ist mir sehr bange. Ich finde, was mich Armen täglich kränket, Der Tränen Maß wird stets voll eingeschenket, Der Freuden Wein gebricht; Mir sinkt fast alle Zuversicht.	Istenem, meddig, ó meddig még? Túl sok a panasz már. A fájdalomtól és az aggódástól nem látom többé célomat. Az éjszaka s a felhők elrejtik előlem kegyelmes tekinteted. Irgalmas kezed visszahúztad. Úgy vágyom a vigasztalásra! Könnyeim árja nem apad el, Naponta sújt engem, szegényt a bánat, S az örömök bora elfogyott. Önbizalmam romokban hever.
2. Duett (alt, tenor)	Du musst glauben, du musst hoffen, Du musst gottgelassen sein!     Jesus weiß die rechten Stunden,     Dich mit Hilfe zu erfreun.     Wenn die trübe Zeit verschwunden,     Steht sein ganzes Herz dir offen.	Higgyél és reménykedjél! Bízd rá magad Istenre!     Jézus ismeri a megfelelő időt, amikor     Segítségével megörvendeztet.     Ha majd elmúlik a szomorúság ideje     Szíve tárva lesz előtted.
3. Recitativo (basszus)	So sei, o Seele, sei zufrieden! Wenn es vor deinen Augen scheint, Als ob dein liebster Freund Sich ganz von dir geschieden; Wenns er dich kurze Zeit verlässt, Herz! glaube fest, Es wird ein Kleines sein, Da er für bittre Zähren Den Trost- und Freudenwein Und Honigseim für Wermut will gewähren! Ach! denke nicht, Dass er von Herzen dich betrübe, Er prüfet nur durch Leiden deine Liebe, Er machet, dass dein Herz bei trüben Stunden weine, Damit sein Gnadenlicht Dir desto lieblicher erscheine; Er hat, was dich ergötzt, Zuletzt Zu deinem Trost dir vorbehalten; Drum lass ihn nur, o Herz, in allem walten!	Ezért, légy, ó lélek békességben! Még ha úgy tűnik is, hogy legjobb barátod Eltávolodott tőled. Szívem, habár rövid időre elhagyott is Higgyed szilárdan: ez csak egy pillanat. Készíti már a keserű pohárra A vigasz és öröm borát, hogy lépes mézzel édesítse bánatod. Ó, ne gondold, hogy megcsalna téged: Szenvedéseddel szereteted próbálja meg. S bár sírást küld szívedre a borús időkben, Azért teszi, hogy kegyelme fénye Annál kedvesebb legyen: Végére tartogatja azt, vigasztalásodra ami gyönyörködtet téged. Ezért, ó lélek, hagyatkozz rá mindenben!
4. Ária (szoprán)	Wirf, mein Herze, wirf dich noch In des Höchsten Liebesarme, Dass er deiner sich erbarme. Lege deiner Sorgen Joch, Und was dich bisher beladen, Auf die Achseln seiner Gnaden.	Ó, vesd magad, szívem, A magasságos karjaiba, Hogy irgalmas legyen hozzád. Gondjaid igáját, és minden terhedet Tedd kegyelmes vállaira.
5. Korál	Ob sichs anließ, als wollt er nicht, Laß dich es nicht erschrecken, Denn wo er ist am besten mit, Da will ers nicht entdecken. Sein Wort lass dir gewisser sein, Und ob dein Herz spräch lauter Nein, So lass doch dir nicht grauen.	Ha néha már azt gondolod, Hogy nem törődik véled: Ne törje gond a homlokod, Ha sújt is, megsegélhet. Akárhogy ellentmondanál Az Ő szava bizton megáll: Ne rettegj senkitől se!
	Letöltés nyomtatható (Word) formátumban (Gerőfi Gyuláné eredeti változata)	(Gerőfi Gyuláné fordítása ) visszatérés a főoldalra