BWV 127

BWV 127 Estomihi vasárnapjára
	Herr Jesu Christ, wahr' Mensch und Gott	Ó Jézus, Isten s ember is,
1. Kórus	Herr Jesu Christ, wahr' Mensch und Gott, Der du littst Marter, Angst und Spott, Für mich am Kreuz auch endlich starbst Und mir deins Vaters Huld erwarbst, Ich bitt durchs bittre Leiden dein: Du wollst mir Sünder gnädig sein.	Ó Jézus, Isten s ember is, Te megszenvedtél értem is: Keresztedre is feszíttettél, Atyáddal is kibékítél. Esengve kérlek tégedet, Ne vonjad meg kegyelmedet.
2. Recitativo (tenor)	Wenn alles sich zur letzten Zeit entsetzet, Und wenn ein kalter Todesschweiß Die schon erstarrten Glieder netzet, Wenn meine Zunge nichts, als nur durch Seufzer spricht Und dieses Herze bricht: Genug, dass da der Glaube weiß, Dass Jesus bei mir steht, Der mit Geduld zu seinem Leiden geht Und diesen schweren Weg auch mich geleitet Und mir die Ruhe zubereitet.	Amikor közeledik a végórám, És halálos veríték borítja merev tagjaim, Ha majd ajkam szólni nem, csak sóhajtozni képes És megáll a szív, Elég lesz hitem bizonyossága: Jézus mellettem áll. Õ türelmesen halad a szenvedések felé És engem is kísér e nehéz úton Melynek végén a nyugalom vár rám.
3. Ária (szoprán)	Die Seele ruht in Jesu Händen, Wenn Erde diesen Leib bedeckt. Ach ruft mich bald, ihr Sterbeglocken, Ich bin zum Sterben unerschrocken, Weil mich mein Jesus wieder weckt.	Lelkem majd Jézus kezében pihen Midõn hant borítja testemet. Ó, szólits már, lélekharang Bátran várom a halál jöttét, Mert Jézusom új életre hív.
4. Recitativo és ária (basszus)	Wenn einstens die Posaunen schallen, Und wenn der Bau der Welt Nebst denen Himmelsfesten Zerschmettert wird zerfallen, So denke mein, mein Gott, im besten; Wenn sich dein Knecht einst vors Gerichte stellt, Da die Gedanken sich verklagen, So wollest du allein, O Jesu, mein Fürsprecher sein Und meiner Seele tröstlich sagen: Fürwahr, fürwahr, euch sage ich: Wenn Himmel und Erde im Feuer vergehen, So soll doch ein Gläubiger ewig bestehen. Er wird nicht kommen ins Gericht Und den Tod ewig schmecken nicht. Nur halte dich, Mein Kind, an mich: Ich breche mit starker und helfender Hand Des Todes gewaltig geschlossenes Band.	Amikor felharsan a trombita, És a világ alapjai megrendülnek, Az ég erõsségei megsemmisülnek. Akkor majd emlékezzél meg rólam Istenem, Mikor szolgád ítélõszéked elé áll. És hallgatja a vádló gondolatokat, Akkor Jézusom, te légy egyedül közbenjáróm És vigasztald meg lelkem szavaiddal: Bizony, bizony mondom néktek: Az ég és föld tûzben pusztul el, De aki hisz, az örökre megmarad. Nem megy ítéletre És nem ízleli meg a halált soha. Gyermekem, ragaszkodj hozzám! Segítek és erõs kézzel töröm szét a halál Erõszakos bilincseit.
5. Korál	Ach, Herr, vergib all unsre Schuld, Hilf, dass wir warten mit Geduld, Bis unser Stündlein kömmt herbei, Auch unser Glaub stets wacker sei, Dein'm Wort zu trauen festiglich, Bis wir einschlafen seliglich.	Urunk, adj addig is bûnbánatot, türelmet és bocsánatot! Hitünkben adj erõsödést, oszlasd el mind a csüggedést: Magad segíts kitartanunk, s Te üdvözíts, ha meghalunk!
	Letöltés nyomtatható (Word) formátumban	visszatérés a fõoldalra